Máriagyűdi kegyhely
Mint Magyarország egyik legrégebbi zarándokhelye, Máriagyűd a Mária-tisztelet élő központja és a Pécsi Egyházmegye egyik legvonzóbb szellemi, valamint turisztikai célpontja.
Máriagyűd: Évszázadok hite és csodái
Máriagyűd szakrális története a 10. század végén kezdődött, amikor a szász származású Querfurti Brúnó missziós érsek megkezdte a környék lakóinak térítését. A terület vallási jelentősége a 14. században tovább növekedett, amint a környező plébániatemplomok sorra búcsúkiváltságokat nyertek. Bár a mohácsi vészt követően a falu népe református hitre tért, a templom épületét a törökök megkímélték, így azt falai között előbb szerb ortodoxok, majd a magyar református közösség tartotta istentiszteleteit.
A kegyhely újkori virágzása a 17. század végi Mária-jelenésekkel vette kezdetét. A siklósi ferencesek áldozatos munkájának köszönhetően a templom visszakerült a katolikus egyházhoz, és a 18. század első harmadára – különösen az 1737-38-as pestisjárványt követően – már országos hírű zarándokhellyé vált. Ebben az időszakban alapították a ferences rendházat, és a megnövekedett forgalom miatt magát a templomot is jelentősen kibővítették.
A folyamatos csodás gyógyulások elismeréseként VII. Pius pápa 1805-ben búcsúkiváltságokkal tüntette ki a települést, majd 1846-ban Szcitovszky János pécsi megyéspüspök hivatalosan is kegyhellyé nyilvánította Máriagyűdöt. A kegytemplom rangját 2008-ban XVI. Benedek pápa emelte tovább a basilica minor cím adományozásával.
A bazilika legfőbb ékessége az 1713-ból származó kegyszobor, amely a Rákóczi-szabadságharc idején Eszékre menekített eredeti alkotást pótolja. A belső tér másik figyelemre méltó kincse az 1900-ban épült orgona, a neves pécsi Angster-gyár tanoncának, Biebert Józsefnek mesteri munkája.
